Gyakran néztem fel úgy a Holdra, hogy elmerengtem azon mi lehet a másik oldalon. A kedvenc verzióm az volt, hogy egy furcsa manó éldegél ott egymagában, aki ha fél vagy újhold van, átoson a Föld felőli oldalra és minket bámul. Embereket. Belénk lát, tudja minden álmunk, érzi amit érzünk, hallja amit gondolunk. Csodál minket, de retteg tőlünk.
Olykor ha nagyon figyeltem, és erősen koncentráltam a sötét részre melyet a vékony világos sarló részben átölelt, még egy halovány sárga szempárt is láttam. Nem tudta, hogy tudom. Nem tudta, hogy én is figyelem. Furcsa kapcsolat volt ez mely a kölcsönös kíváncsiságra, és egyfajta furcsa misztikumra épült. Szerettem.
Aztán:
http://index.hu/tudomany/urkutatas/2012/02/02/eloszor_filmeztek_le_a_hold_sotet_oldalat/
Semmi sincs.
Sosem fogom megérteni, hogy az emberek miért szeretnek ábrándokat gyilkolni.
((persze lehetséges, hogy megérezte és nagyon mélyen elbújt egy kráterben... nem tudom, most tényleg nem.))
